Sokáig jómagam is társadalomellenes embernek aposztrofáltam magamat.. persze, fiatalabb korában (mondom ezt én, 21 éves fejjel) az ember sok minden ellen fellázad, szereti rásütni, rábélyegezni dolgokra, hogy ilyen- meg olyan-ellenes.. mindig kell valami, ami ellen vagyunk, ez is egyfajta mozgatórugó.. sokszor az antiszociális jelző sem áll távol az emberektől.. ahogy tőlem sem.. de ilyenkor mindig rájövök, hogy csak magam ellen vagyok ilyenkor.. és akkor elérkezik az a pillanat, amikor úgy igazán, mindenféle korlát nélkül, mindenkit szeretsz.. a bolti eladót, a bírót, a rendőrt, a politikust, mindenkit.. mert tényleg csak emberek vannak ezen a Földön és (megint Márai) ahogy mondá: "..egy emberen belül minden van, salak és sugár..". Már nem tudok különbséget tenni, jó és rossz ember között.. ez nem abból adódik, hogy erkölcstelen lennék, pusztán olyan érdekes kanyarok jönnek néha az ember életébe.. megismersz egy embert, aki nem igazán szimpatikus, kerülöd..aztán lám, egy bográcsozás alkalmával találkozol az apjával, elbeszélgetsz vele, és meglátod, hogy mily nagy ember is.. Megint csak idéznék, Weöres Sándortól, aki azt mondta, hogy nincsenek jó és rossz tulajdonságok, hanem ápolt és ápolatlan tulajdonságok vannak. Ez is egy érdekes dolog. Van egy nagyon jó kis könyv, Wass Alberttől, a neve az, hogy "Elvész a nyom". Emberségről nagyobb könyvet nem igazán olvastam benne. Abban van egy bizonyos emberalak, Drággfy István, akinek a karaktere roppantul szimpatikus benyomást tett. Ő a munka mellett tette le a voksát, mégis annyi rossz benyomás érte.. az első világháború után, az újonnan alakult csehszlovák kormány elorozta tőle minden földjét.. volt neki egy szolgálója, egy szlovák ember.. az ő nagyapja pont akörül halt meg.. Drággfy istván állt a temetésen és akkor megérkeztek a rendőrök, akik elvitték, magyar származása miatt..mielőtt elvitték volna, odaintette magához ezt a szolgát, megmondta neki a tennivalókat..az csak állt lehajtott fejjel és annyit mormogott maga elé: "Restellem, uram, hogy szlovák vagyok.." Drággfy úr pedig ezt válaszolta: "..ne szégyelld azt, nem a szlovák nép bűne az.. csak néhány ember megőrült, ennyi az egész.." Nekem, mint aki a közép-európai régió összetartozását szorgalmazó embernek, ez egy roppant szimpatikus gondolat. Nos, a könyvből röviden ennyit szerettem volna idézni. Végezetül csak egy mondás jut eszembe, melyet egy nagyon szimpatikus és kedves lánytól hallottam: "Az angyalok mindig megfogják az ember lábát.." További szép napot kívánok minden egyes embernek, legyen az rendőr, politikus, bolti eladó, újságárús, riporter, bíró, s mindenkinek, aki a lelke legmélyén még gyerek tudott (ha csak egy kicsit is) maradni.
Tisztelettel: Master Đuđi
