Kínai tanítás, - “A pénz” 

* Vehetsz házat, de otthont nem...

* Vehetsz ágyat, de álmot nem...

* Vehetsz órát, de idõt nem...

* Vehetsz könyvet, de tudást nem...

* Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem...

* Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem...

* Megveheted a lelket, de az életet nem...

* Megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

"Пустите ме на слободу јер ја сам слободан."

Слободан Милошевић

"Pustite me na slobodu jer ja sam slobodan."

Slobodan Milošević

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00017/00369.htm

csak úgy eszembe jutott, még a "Bevezetés a szláv irodalmak tanulmányozásába" c. diskurzuson vettük ezt a verset, amikor Miroslav Krležát (jeles horvát író) hasonlítottuk össze a magyar költészet eme remekével.

Egy kis nosztalgia, azokból az időkből, amikor még nem is éltem..szívesen éltem volna akkor, ami azt illeti :)

https://www.youtube.com/watch?v=29Q9QvNCJlU

Egy kedves lengyel ismerősöm ajánlotta ezen oldalt, nagyon jó, akit esetleg érdekelne Jugoszlávia.

http://srbija.blog.hu/

https://www.youtube.com/watch?v=uh8HNCu96JM

Sokáig jómagam is társadalomellenes embernek aposztrofáltam magamat.. persze, fiatalabb korában (mondom ezt én, 21 éves fejjel) az ember sok minden ellen fellázad, szereti rásütni, rábélyegezni dolgokra, hogy ilyen- meg olyan-ellenes..  mindig kell valami, ami ellen vagyunk, ez is egyfajta mozgatórugó.. sokszor az antiszociális jelző sem áll távol az emberektől.. ahogy tőlem sem.. de ilyenkor mindig rájövök, hogy csak magam ellen vagyok ilyenkor.. és akkor elérkezik az a pillanat, amikor úgy igazán, mindenféle korlát nélkül, mindenkit szeretsz.. a bolti eladót, a bírót, a rendőrt, a politikust, mindenkit.. mert tényleg csak emberek vannak ezen a Földön és (megint Márai) ahogy mondá: "..egy emberen belül minden van, salak és sugár..". Már nem tudok különbséget tenni, jó és rossz ember között.. ez nem abból adódik, hogy erkölcstelen lennék, pusztán olyan érdekes kanyarok jönnek néha az ember életébe.. megismersz egy embert, aki nem igazán szimpatikus, kerülöd..aztán lám, egy bográcsozás alkalmával találkozol az apjával, elbeszélgetsz vele, és meglátod, hogy mily nagy ember is.. Megint csak idéznék, Weöres Sándortól, aki azt mondta, hogy nincsenek jó és rossz tulajdonságok, hanem ápolt és ápolatlan tulajdonságok vannak. Ez is egy érdekes dolog. Van egy nagyon jó kis könyv, Wass Alberttől, a neve az, hogy "Elvész a nyom". Emberségről nagyobb könyvet nem igazán olvastam benne. Abban van egy bizonyos emberalak, Drággfy István, akinek a karaktere roppantul szimpatikus benyomást tett. Ő a munka mellett tette le a voksát, mégis annyi rossz benyomás érte.. az első világháború után, az újonnan alakult csehszlovák kormány elorozta tőle minden földjét.. volt neki egy szolgálója, egy szlovák ember.. az ő nagyapja pont akörül halt meg.. Drággfy istván állt a temetésen és akkor megérkeztek a rendőrök, akik elvitték, magyar származása miatt..mielőtt elvitték volna, odaintette magához ezt a szolgát, megmondta neki a tennivalókat..az csak állt lehajtott fejjel és annyit mormogott maga elé: "Restellem, uram, hogy szlovák vagyok.." Drággfy úr pedig ezt válaszolta: "..ne szégyelld azt, nem a szlovák nép bűne az.. csak néhány ember megőrült, ennyi az egész.." Nekem, mint aki a közép-európai régió összetartozását szorgalmazó embernek, ez egy roppant szimpatikus gondolat. Nos, a könyvből röviden ennyit szerettem volna idézni. Végezetül csak egy mondás jut eszembe, melyet egy nagyon szimpatikus és kedves lánytól hallottam: "Az angyalok mindig megfogják az ember lábát.." További szép napot kívánok minden egyes embernek, legyen az rendőr, politikus, bolti eladó, újságárús, riporter, bíró, s mindenkinek, aki a lelke legmélyén még gyerek tudott (ha csak egy kicsit is) maradni.

Tisztelettel: Master Đuđi

"Az ember nem úgy azonos Istennel, mint csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel." Weöres Sándor

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

ja és mielőtt még elfelejtettem volna mondani: spanyol illetve orosz nyelv korrepetálását vállalom, 2000 forint/óra, spanyolból papírom van a felsőfokú nyelvvizsgámról, oroszból nincsen de ígérem, nem okozok csalódást ;)

https://www.youtube.com/watch?v=pnlKEFsixmY

Az okos emberek soha nem bölcsek, túl izgatottak ehhez, mintegy állandóan megrészegednek okosságuktól; de a bölcsek mindig okosak is, s ugyanakkor többek ezeknél, mert nem akarnak bizonyítani semmit. Az okosak társaságát kerüld, mert felizgatnak és végül megsértenek. A bölcsek társaságát keresd. Az okosakkal lehet beszélni. A bölcsekkel lehet hallgatni.

“Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.” (Márai Sándor: A bűvész)

Azt hiszem, egyik kedves ismerősömnek volt igaza: a tudás veszélyes dolog. Azt mondta, hogy úgy képzeljem el a tudást, mint egy gömböt, amely ha egyre nagyobbra dagad, annál nagyobb felületen érinti a nem-tudást. S lám, milyen igaz ez is. Egyébként ezen ismerősömet Hackl Lászlónak hívják, gondoltam, ha már lenyúlom az ő szólását (mely biztos valamelyik neves fizikustól származik, a srác penge volt belőle), azért illik leírnom a nevét is. Inkább a bölcsesség szeretetét választom :)

https://www.youtube.com/results?search_query=bonanza+banzai+kezemet+ny%C3%BAjtom&aq=f

- Öreg lélek vagy már.

Sokszor mondták már ezt nekem, számomra szimpatikus gondolkodók, filozófusok. Ami egyrészt jó érzés, mert egyfajta hájjal keneget, másrészt bogarat ültet az ember fülébe: hát ennyi jutna, ily fiatalon? Ennek a kettősége nagyon el tudja bizonytalanítani az embert. Bár a bizonytalansággal sincsen gond, igaz az a nagyszerű mondás, hogy amint elkezd minden biztos lenni, abban a pillanatban jön valami, ami totálisan megborítja a papírformát. Inkább egyfajta ütköző ez, mely örökre bennem marad: Öreg lélek? Hogy lehet ideje egy olyan "matériának", mely nem keletkezett, nem mulandó? Persze, a tapasztalások által, nem minden lélek egyforma, vannak, akik csak a teljesség útjának elején, közepén vagy végén járnak. Igen, azt hiszem, hogy igaza volt Weöres Sándornak, amikor arról írt, hogy aki tudatosan közeledik a teljesség felé, "tökéletesnek, felsőbbrendűnek" tartja magát, a hiúság bogáncsa belé kapaszkodik, pedig ez pusztán dátumkérdés. Kéne, hogy legyen valami állandóan konstans, melybe az ember bele tud csimpaszkodni. Az elmúlt években folyamatosan kerestem magam különböző szubkultúrákban, több-kevesebb sikerrel, mindig is egy dolog volt, mely miatt kiábrándultam: szomorúan vettem észre, hogy a pénz minden szubkultúrát, stílust megvásárolt magának és azok a "hosszúhajú, kemény rockergyerekek", akik 16000 forintos pulcsit viselnek, lényegét tekintve nem különböznek a playboyos szépfiúktól. Egyik irányzat sem becsmérelendő, én is szeretek adni magamra, pusztán a hangsúlyt nem a cipőm, illetve nadrágom márkájára helyezem, mert hiszen..megint egy idézet jutna eszembe de idéztem annyit, hogy most kihagyom. Akármennyire is elkeseredett vagyok néha, eszembe jut, hogy a szeretet tényleg mindent legyőz. alakuljon bárhogy is az ember élete, ha mindig a szívébe néz, kellő önvizsgálatot tart (s persze igyekszek egészségesen élni), ha mindig bölcs, akkor sok baj nem érheti. Speciel engem is elkapott az egyetemen a "bal agyfélteke" tisztelete, a hideg, rideg matéria tisztelete, melyről mindig egy szám ugrik be: "Halhatatlan vagy, gyönyörű android.". Sokan megjegyzik, hogy értelmes, "okos" ember vagyok de ettől mindig szomorú vagyok belül kicsit. Persze, jó dolog a tudálékosság, de hát ahogy a tarsusi Pál levele is megírta: hiába tanulja meg valaki a világ összes nyelvét illetve tudományát, szeretet nélkül semmit nem fog érni az egész. S mily rendjén is van ez. Ha valakinek tán túl sok lenne az ún. "ezotéria", mely bevallom, néha még nekem is rideg, az inkább olvassa el Sienkiewicz-től (aki nagy favorit) a Quo vadis-ot. garantáltan nem fog csalódni. Rengeteg, végeláthatatlanul hosszú magányos pillanat után úgy érzem, tán kissé rám is sandított a szerencse..láttam álmomban is. Nos, igen, maguk az álmok. Meglepődve tapasztalom, hogy önmagamra nézve az álmaim már inkább finom vezetők, akik utat mutatnak, illetve segítenek visszazökkenteni a helyes vágányra. Persze, jómagam is hajlamos vagyok szkeptikus lenni, mégis, olyan jó is meg nem is, hogy tényleg nem mi irányítjuk a sorsot. Valami megfoghatatlanul tiszta és hálás érzés ez, másrészt egy kicsit rémisztő is. Inkább nem is folytatom tovább a diskurzust, Márai írása fejezi ki ezt a legjobban.

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

https://www.youtube.com/watch?v=Vt-U3tdEQl0

A kedvenc írásom Kovács Ákostól, mely a legtökéletesebben jellemzi a nőkhöz fűzödő viszonyom. Néha a pokolra kívánom mind, de élni nélkülük nem érdemes.

BERLIOZ

Berlioz imádta a nőket, bár még nem sok dolga volt velük.
A rajongójuk volt. Elgyengült egy karcsú bokától, egy harisnyás
lábtól, egy kacér pillantástól, egy kézfej bőrének erezetétől. Ámu-
latba ejtették a keskeny hajlatok és mesés teltségek.

Mert ő mindent szeretett, ami egy női testben szerethető: a
kövérséget, a keménységet, a soványságot, a puhaságot, a hazug
szemérmet és a magakellető, követelődző vágyat.

Gyakran álmodott.

Éjjel lenne és ő éppen lakásába lépne be, amikor a hallban
meglátná az albérlő kisírt szemű nőjét. Ahá, az albérlő nője,
ismerné fel, és próbálna tárgyilagosan köszönni. De a nő felnyögne,
nem kellek neki, mondaná, szavaiból lassan eltűnne a sírás fátyola.
ühöm, mondaná Berlioz, és észrevenné, milyen kurva jó nő is ez.
Azonnal megkívánná, de nem mutatná, ebben, ugye, rutinja van.
És a nő tovább nyögne, nem kellek, mert kurva vagyok. Berlioz
nem válaszolna, így a nő reménykedni kezdene, te az ágyadba fek-
tetnél egy kurvát, fordítaná félre fejét kérdőn, kezében hosszú lére
eresztett retikülje nevetségesen himbálózna. Igen, mondaná Berlioz
határozottan, de nem túl hirtelen. És valóban: megágyazna a
kurvának saját ágyában, ő maga pedig a nappaliban, a kanapén
pihenne le; amitől a nő csalódott lenne ugyan, de Berlioz megérzése
szerint tudná, hogy kurva létére úgy bánnak vele, mint egy
hölggyel. És ettől berliozba szeretne, egyből.

Mint egy hölggyel, dözsölné elégedetten mosolyogva a kezét
Berlioz, amitől persze fölébredne.

Fölébredne és fölülne, a saját, keskeny, jégcsaphideg, álmok
súlya alatt megroskadt ágyában.
 

DELÍRIUM TREMENS

Valami a részegség alján
Alvadó iszapos vér talán
S benne az elpusztíthatatlan rém
Dadog
Merd kinevetni

Már józanul sem menekülsz
Elhiteti veled
Bűnös vagy
S áldozataid
Akiket legjobban szeretsz

Szó sincs plágiumról, apám egyik kedves barátja adta kezembe ezt a könyvet, az ő ismerőse Hartay Csaba, akinek versei megfogtak, annak ellenére, hogy a műértő közönség nem gondolta "szépirodalminak", inkább gyermekes, kedves, természetbarát, istenfélő kis élcelődések gyermeki impressziókról, benyomásokról, az élet azon hatalmas pillanatairól, amikor csak állsz a buszmegállóban, némi cukorkával a kezedben és nézed a hófödte kis trafikot, melynek olyan jellegzetes illata van, ami egy életre beissza magát az ember emlékezetébe. Ajánlom mindenkinek sok szeretettel.
 

Most hallottam meg a TV-ben és eszembe jutott, hogy milyen frappáns szám ez.

https://www.youtube.com/watch?v=SBjQ9tuuTJQ

http://www.freeweb.hu/ateizmus/sorsmint.html

Egy felettébb mulatságos írás, melyben egy tudomány-megszállott ember teljes mértékben érzékelteti, hogy mennyire is félelmetes szembesülni az igazsággal, kritikájával nem lenne gond, ha mindezt nem köpködő, örjöngő, habzó szájjal írná le, hanem inkább építő jelleggel tenne észrevételeket. No, mindegy, amúgy tényleg kurva nehéz könyv, magam is sokszor megakadok rajta de aki kíváncsi egy kicsit a sors iránt, annak megér egy olvasást. Bár jómagam is szimpatizálok a keleti tanokkal, igaz, hogy fiatalon az embernek ezzel semmi dolga, mert Indiában is két út van: először az apák útja, aztán a szellem követésének módja. Azért gondoltam, megosztom

https://www.youtube.com/watch?v=YYL0AihstNk&feature=related

Gyönyörűen beszélnek ebben a videoban oroszul..merthopgy oroszul is sokféleképpen lehet ám beszélni.. a legjobb az ördög kiejtése

TIZENHARMADIK SZÍN

(Az űr. Földünk egy szelete a távolban látszik, mindég kisebbedve, mígnem csillagul tűnik csak fel, a többiek közé vegyülten. A szín félhomállyal kezdődik, mely vaksötétté válik lassankint. Ádám mint öreg, Luciferrel röpülve.)
 

ÁDÁM
Őrjöngő röptünk, mondd, hová vezet?

LUCIFER
Hát nem vágytál-e, menten a salaktól,
Magasb körökbe, honnan, hogyha jól
Értettelek, rokon szellem beszédét
Hallottad?

ÁDÁM
Az igaz, de ily ridegnek
Nem képzelém feléjök útamat.
E tér oly puszta, ollyan idegen,
Mint hogyha szentségsértő járna benne,
S keblemben két érzés küzdelme foly:
Érzem, mi hitvány a föld, hogy magas
Lelkem lezárja, s vágyom el köréből;
De visszasírok, fáj, hogy elszakadtam. -
Ah, Lucifer! nézz csak földünkre vissza,
Először a virág tűnt el szemünkből,
Aztán az erdők rezgő lombjai;
A jólismert táj száz kedves helyével
Jellem nélkűli síksággá lapult.
Mi érdekes volt, minden elmosódott.
Most már a szirt törpül le rossz görönggyé,
A villámterhes felhő, melyben ott lenn
Szent szózatot sejt a pór s megriad,
Mi nyomorú párázattá silányul.
A bömbölő tenger végetlene
Hová, hová lett? szürke folt gyanánt áll
A gömbön, mely keringve elvegyül
Milljó társ közt, s az volt egész világunk.
Óh, Lucifer, aztán meg ő, meg ő - -
El kelle tőlünk annak is maradni? - -

LUCIFER
Emelkedett szempontunkból, hiába,
Először a báj vész el, azután
A nagyság és erő, míg nem marad
Számunkra más, mint a rideg matézis. - -

ÁDÁM
A csillagok megettünk elmaradnak,
S nem látok célt, nem érzek akadályt.
Szerelem és küzdés nélkül mit ér
A lét. Hideg borzongat, Lucifer!

LUCIFER
Ha eddig tartott csak nagy hősiséged,
Úgy térjünk vissza porban játszani.

ÁDÁM
Ki mondja ezt? előre hát, előre:
Csak addig fáj, míg végképp elszakad,
Mely a földhöz csatol, minden kötél. -
De, hajh, mi ez, lélekzetem szorul,
Erőm elhágy, eszméletem zavart,
Több volna-é mesénél Anteus,
Ki addig élt csak, míg a föld porával
Érintkezett?

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
Igen, több az mesénél.
Te ismersz már, a földnek szellemét,
Csak én lélekzem benned, tudhatod.
Itt a sorompó, eddig tart hatalmam,
Térj vissza, élsz - hágd át, megsemmisülsz,
Mint ázalagféreg, mely csöpp vizében
Fickándozik. - E csepp a föld neked. -

ÁDÁM
Dacolok véled, hasztalan ijesztesz,
Testem tiéd tán, lelkem az enyém,
A gondolat s igazság végtelen,
Előbb megvolt az, mint anyagvilágod.

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
Hiú ember! próbáld, s szörnyet bukol.
Előbbvaló-e rózsánál az illat,
Alak a testnél, s napnál a sugára?
Óh, hogyha látnád árva lelkedet
A végtelen űrben keringeni,
Amint értelmet és kifejezést
Keres hiába, idegen világban,
S nem érez többé semmit és nem ért,
Megborzadnál. Mert minden felfogás
És minden érzés, mely benned feszül, csak
Kisúgárzása e csoport anyagnak,
Mit földednek hívsz, s mely ha más leendne,
Nem létezhetnék többé, véled együtt. -
A szépet, rútat, üdvöt és pokolt
Csak szellememtől vontad el magadnak,
Mely kis hazádnak rendét lengi át. -
Óh, ami itten örökös igazság,
Egy más világban az tán képtelen,
És a lehetlen tán természetes.
A súly nem létez, a lét nem mozog,
Mi itten lég, az ott tán gondolat,
Mi itten fény, az ottan hang talán,
S jegecül tán, mi itten nőve nő. -

ÁDÁM
Nem tántorítsz el, lelkem felfelé tör. -

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
Ádám, Ádám, a végső perc közelg:
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten,
Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyül. -

ÁDÁM
Ugyis nem ront-e majd el a halál? -

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
A vén hazugság e hiú szavát
Ne mondd, ne mondd, itt a szellemvilágban -
Egész természet átborzadna tőle. -
Szentelt pecsét az, feltartá az Úr
Magának. A tudás almája sem
Törhette azt fel.

ÁDÁM
Majd én feltöröm.
(Továbbrepülnek. Ádám egy sikoltással megmerevül.)
Végem van!

LUCIFER (kacagva)
Győzött hát a vén hazugság. -
(Amint Ádámot eltaszítja magától.)
E báb-istenség most már elkeringhet
Az űrben, új bolygóként, mellyen újra
Számomra fog tán élet fejledezni. -

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
Korán a káröröm még, Lucifer!
Csak érinté az idegen világot,
Nem oly könnyű országomból kitörni. -
Honos szózat hív, térj, fiam, magadhoz!

ÁDÁM (eszmélve)
Élek megint. - Érzem, mert szenvedek,
De szenvedésem is édes nekem,
Oly iszonyatos az, megsemmisülni. - - -
Óh, Lucifer! vezess földemre vissza,
Hol oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek. -

LUCIFER
S e sok próbára mégis azt hiszed,
Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan?
S célt érsz? Valóban e megtörhetetlen
Gyermekkedély csak emberé lehet. -

ÁDÁM
Korántse vonz ily dőre képzelet,
A célt, tudom, még százszor el nem érem.
Mit sem tesz. A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.

LUCIFER
Valóban szép vigasz, már hogyha még
A harc eszméje volna legalább nagy,
De holnap gúnyolod, miért ma vívsz,
Gyermekjáték volt, ami lelkesített. -
Nem vérezél-e el Chaeroneánál
A megbukott szabadság védletében,
És Constantinnal nem küzdél-e később,
Világuralmát hogy megalapítsd?
Nem vesztél-é el hitmártír gyanánt,
S később a tudománynak fegyverével
Nem álltál-é a hitnek ellenében?

ÁDÁM
Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány
Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,
Emelt, és így nagy és szent eszme volt.
Mindegy, kereszt vagy túdomány, szabadság
Vagy nagyravágy formájában hatott-e,
Előre vitte az embernemet. -
Óh, vissza hát a földre, új csatára. -

LUCIFER
S feledted-é már a tudós szavát,
Ki felszámolta, hogy négy ezredévre
Világod megfagy - a küzdés eláll?

ÁDÁM
Ha tudományunk nem dacol vele.
De fog dacolni, érezem, tudom. -

LUCIFER
S aztán? - Van-é küzdés, nagyság, erő
A mesterkélt világban, mellyet az
Ész rendezett teóriáiból,
S melyet magad szemlélhetél imént. -

ÁDÁM
Csak mentse meg a földet - elmulik
Az is, mint minden, ami hívatását
Betölté, s akkor újra felmerűl
Az eszme, melly éltet lehel reája.
Vezess csak vissza, égek látni már,
A megmentett földön mi új tanért
Fogok fellelkesülni.

LUCIFER
Vissza hát! -

Hamvas Béla 1897. március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus lelkészi családba. Édesapja 1898-ban magyar–német szakos tanári állást vállalt a pozsonyi Evangélikus Líceumban, ezért a családja oda költözött. Hamvas érettségi után, 1915-ben önkéntes katonának jelentkezett. 1916-ban súlyos idegsokkal hadikórházba került, egy évvel később Szlovéniában a csapatszállító szerelvényt bombatalálat érte, őt a légnyomás maradandóan megsebesítette. Hazatért és Kantot, Rimbaud-t, Dosztojevszkijt, Schopenhauert és mindenekelőtt Nietzschet kezdte olvasni. Erről az időszakról a Patmoszban írta: „…Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”

(Wikipédia után szabadon)

https://www.youtube.com/watch?v=haCmIZmNk9E&feature=related